A biológiai fogászat története
A napjainkban egyre inkább ismertebbé váló biológiai fogaszat korántsem tekinthető a szó valódi értelmében újszerűnek. Ha végigtekintünk a fogorvosi-orvosi irodalom elmúlt évtizedein, megállapíthatjuk, hogy a “biológiai fogorvoslás” gondolkodásmódja – habár nem ezzel a megjelöléssel – végigkíséri a huszadik század történetét. A leglényegesebb eredményeket, a biológiai fogászat története mérföldköveit érdemes tehát végigtekintenünk.Dr. Alfred Eduard Stock (1924) – “A tömésekben lévő higany egészségkárosító hatású”.
Dr. Rösske (1927) – “A szájüregi gócok a baktériumok kiáramlása miatt szerveket betegíthetnek meg”.
Dr. Adloff – a königsbergi fogászati klinika igazgatója: “Minden egyes fog az egész emberrel áll kapcsolatban”, vagyis orvos-fogorvos elődeink már az 1900-as évek elejétől elkezdték vizsgálni a szájüregben kialakuló betegségek és az emberi szervezet közötti komplex kölcsönhatást.
A biológiai fogászat történetet tovább vizsgálva Dr. Reinhold Voll (1909-1989) munkássága kiemelkedő jelentőségű, aki életművével hidat épített a keleti és a nyugati medicinát elválasztó szakadék között. Számos megállapítása és megfigyelése, amit a negyvenes-ötvenes években tett a mai napig helytálló, és ezenfelül sikerült elfogadtatnia az energetikai gondolkodásmódot a “nyugati” szemléletű orvosok egy részével.
Voll munkatársaival – Wernerrel, Hartieval, Pitterlinggel – kifejlesztett egy elektroakupunktúrás diagnosztikus és terápiás készüléket, amelynek alapelvei a mai napig változatlanok, igaz a mai készülék már sokkal pontosabb eredményeket ad, mint a korábbi változat. A ma forgalomba kerülő számítógépes változatai megfelelnek a kor legmagasabb szintű követelményeinek is. Voll volt az első, aki vizsgálatai alapján kijelentette, hogy “a fogászat energetikai szempontból a medicina központi része”, továbbá felfedezte, hogy valószínűleg minden hibás gyökértömés energetikai blokknak tekinthető! Ezek a felfedezések a valódi mérföldkövek a biológiai fogászat története szempontjából.
Morell Ottfinger gyógyszertesztje, valamint az a megállapítása; hogy a kémiai anyagok potenciája (hullám természete) a gyógyszert tároló üvegen átsugárzik, hozzájárult a homeopátia mind szélesebb körben való elfogadásához, és ez is meghatározó mérföldkő lett a biológiai fogászat (fogorvoslás) témakörében.
Kramer és Türk közös elektromikroszkópos vizsgálatsorozat eredményeképpen hívta fel a hatvanas évektől kezdődően a fogorvosok figyelmét a turbina és általában a magas fordulatszámú csiszolás pulpakárosító hatására. Megállapították, hogy öt-húsz másodpercig tartó, tizenkét Celsius fokos hőmérsékletemelkedéssel járó csiszolás, a pulpa (fogbél) hatvan százalékát irreverzibilisen károsítja. Az eredmény a pulpa, a dentinállomány és a foganyagképző sejtek helyrehozhatatlan károsodása a csiszoláskor fellépő túlnyomás és vákuumhatás következtében.
Max Daunderer müncheni toxikológus több ezer beteg vizsgálata alapján bevezette az „amalgám-higany kivezetés” fogalmát és az erre használatos DNP-t (dimerkapto propánszulfonsav).Napjainkban a komplementer medicina részeként a komplementer fogorvoslás egyre szélesebb körben terjed a fogorvosok és a páciensek között is. Folyamatosan jelennek meg közlemények, kutatási eredmények, melyek az új típusú fogorvoslás kezelési módozatain kívül lerakják annak biofilozófiai alapjait is. A biológiai fogászat története itt még koránt sem ér véget, az igazi áttörés, vagyis a lakosság körében történő széleskörű elterjedése, még csak most várható...
